Manapság Magyarországon kezd egyre elterjedtebbé válni a mindenszentek előtti éjszakának megünneplése. Sokan azonban nem tudják eme „ünnepnek” pontos eredetét, jelentését és lényegét.
A Halloween szó jelentése angol eredetű (All Hallows Eye = Mindenszentek estéje). Megemlítésre méltó, hogy már Kr. e. az 5. században megemlékeztek erről a napról a kelta írek, mivel náluk a nyár október 31-én ért véget. Ez volt a kelta újév, melyet Samhain-nak neveztek.
Manapság erre az éjszakára a lökött jelmezek, világító tökfejek, tűzijáték és ricsaj jellemző. Egyfajta magyarázat szerint az elmúlt évben meghaltak ezen a napon visszatérnek, hogy új testbe bújjanak, s így új életet kezdjenek. Az élő emberek megpróbálják távol tartani a szellemeket, hogy azok ne bújhassanak az élők testébe. Ezért otthonaikban kioltották a tüzet, hogy a kísérteteknek elmenjen a kedvük a hideg, sötét házakba való behatolástól, sőt maguk az emberek hátborzongató jelmezekbe bújtak, és az egész estét végigparádézták, hogy elijesszék a testre vadászó lelkeket. Mások szerint viszont a tüzeket azért oltották ki, hogy majd a közös tűzből – a druidák Usinachban égő tűzéből – újragyújtsák őket. Harmadik változat szerint ilyenkor vetették máglyára azokat, akiket állítólag megszálltak a szellemek, tehát ezért voltak a nyilvános tűzrakások.
Egy érthetőbb magyarázat pedig a boszorkányüldözésekhez kapcsolódik, melynek jellegzetességei a nagy beavató szertartások, a boszorkányszombatok intézménye. Ezeket egy évben négyszer tartották meg, minden évszakban egyet-egyet. A téli szertartást Gyertyaszentelő idején, a tavaszit Walpurgis-éjjelén (májusban), augusztusban a Lammas szertartást, októberben a Halloween-t ünnepelték. Tehát ebben a napban keverednek a kelta és a pogány elemek, ott lapul benne egy kis római komponens is (a rómaiak ezt a napot átvették a keltáktól, de ők már nem hoztak emberáldozatot), és hát a katolikus hagyomány is fellelhető a Halloween-ban.
Magyarországra kétségtelenül Amerikából került át a megünneplése. Azonban mint tudjuk, nem Amerikában született meg ez a szokás. Ide az 1840-es években a nagy éhínség elől menekülő, kelta hagyományokat őrző ír bevándorlók vitték magukkal. Halloween elképzelhetetlen az édességet kéregető gyerekek nélkül, amit viszont nem az írek honosítottak meg. Ez egy olyan keresztény szokás, mely létezett már a 9. században is. November 2-án ún. „léleksüteményért” jártak házról-házra a korai keresztények, amiért cserébe imádkoztak a nagylelkű adományozó családjában elhunyt lelkekért. Ide kapcsolódik az a hiedelem, hogy az imádság segíti a Mennybe kerülését azoknak a lelkeknek, akik haláluk után a pokol tornácára kerültek.
Na és a tök, amely eredetileg tarlórépa volt. Ez nem a keltáktól, sőt nem is a keresztény hagyományokból származik, hanem egy ír népmeséből (folklór). Ennek hőse az ördögöt felcsalta egy fa tetejére, majd a fa kérgébe keresztet vésett, melytől az ördög nem tudott lemászni. Végül egy Jack nevű férfi megállapodott az ördöggel, hogy ha az ezután nem zaklatja az embert, akkor cserébe lejöhet a fáról. Akármilyen jó alkunak tűnt is, Jack halála után nem engedték be őt a Mennyországba, mivel az ördöggel kötött alkut. De a Pokolba se kerülhetett, hiszen rászedte az ördögöt. Ezután kapott az ördögtől egy zsarátnokot, hogy ennek fénye vezesse a sötétben, amit később Jack egy kivájt répába tett. Majd az írek hatására ezt a répát kivájt tökre cserélték.
És hogy teljes ennek a multikulturális ünnepnek a képe? Manapság Amerikában Halloween-kor sok programot szerveznek a gyerekeknek, melynek fő része a tökvájó verseny. Ez a szokás pedig évről-évre terjed tovább, és más kultúrákba is beépül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése